Önismereti csoportok Londonban

Ő ügyel a fent említett a keretekre (pl. időkeretek, tagok megszólalása) és a csoportfolyamat alakulására, hogy a csoporttagok is figyelhessenek egymásra és önmagukra, s így a csoport szabadon működhessen. A csoportvezetők szakmai kompetenciájához tartozik, hogy megállapítsák, ha valakinek túl nagy feladatot jelent a csoportszabályok megtartása. Az ő felelősségük, minden csoporttag érdekében, hogy a fent nevezett személyt számára megfelelőbb helyre irányítsák.

A csoporttagok közös feladata a találkozások helyszínének megfelelő használata a házirend alapján, hogy a következő csoport számára is alkalmas közeget hagyjunk magunk után.

1. közös cél - mindegyik csoportnak megvan a saját célja, ezzel kerülnek meghirdetésre

2. titoktartás kötelezettsége - ami a csoportban elhangzik, a csoportban marad

3. mások háta mögött róla rosszat nem mondok - ha valakivel problémám van, azt a csoporton belül tisztázom, ha szükséges, a vezető segítségével

4. a csoportműködés keretei - minden csoportnak van pár alapvető jellegzetessége (zárt vagy nyílt, milyen időtartamra szóló elköteleződést jelent)

5. Én-közlések - ez az egyik legnehezebb pont szerintem :), arról szól, hogy a csoportban E/1-ben beszélek. Az én rzéseimről, az én tapasztalásaimról stb.

6. ki-ki olyan mélységben hozza be életének a mélységeit, ahogy "itt és most" szeretné - ez nagyban összefügg a csoport jellegével, hogy az ott kialakult közösségben mennyire tudok bízni.

7.a csoportvezető feladatai - az egyik legfőbb feladata, hogy mindezeket a kereteket segítsen megtartani, a másik, hogy figyeljen a csoporttagokra és támogass őket

Külön posztokban részletesen is megtalálhatjátok az egyes szabályok leírását

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mit is jelent nekem az önismeret, ezt írnám: “Azt az életet élem, amit szeretek.”

Ha egy bekezdésben, akkor meg ezt: "Amikor hat évvel ezelőtt az első önismereti csoportomba mentem, azt hittem, hogy boldog vagyok… aztán szépen lassan kezdtem rálátni az életemre és egy csomó részletéről kiderült, hogy az csak holmi cicoma, meg álca és a rózsaszín valóság mögött néha nagyon tudok félni."

Elindultam egy úton, ami befelé vezet, egyre közelebb önmagamhoz és ez jó. Igazán az.

Tanultam azóta sok technikát, módszert mesterektől és tartottam már több csoportot is, amikben azt éreztem, hogy a résztvevők szintén átélik ezt a fajta csodát. Ez motivál, szeretem látni a felismeréseket, a rácsodálkozásokat, szeretek “kísérni” ezen az úton.