Önismereti csoportok Londonban

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mit is jelent nekem az önismeret, ezt írnám: “Azt az életet élem, amit szeretek.”

Ha egy bekezdésben, akkor meg ezt: "Amikor hat évvel ezelőtt az első önismereti csoportomba mentem, azt hittem, hogy boldog vagyok… aztán szépen lassan kezdtem rálátni az életemre és egy csomó részletéről kiderült, hogy az csak holmi cicoma, meg álca és a rózsaszín valóság mögött néha nagyon tudok félni."

Elindultam egy úton, ami befelé vezet, egyre közelebb önmagamhoz és ez jó. Igazán az.

Tanultam azóta sok technikát, módszert mesterektől és tartottam már több csoportot is, amikben azt éreztem, hogy a résztvevők szintén átélik ezt a fajta csodát. Ez motivál, szeretem látni a felismeréseket, a rácsodálkozásokat, szeretek “kísérni” ezen az úton.