Önismereti csoportok Londonban

Ő ügyel a fent említett a keretekre (pl. időkeretek, tagok megszólalása) és a csoportfolyamat alakulására, hogy a csoporttagok is figyelhessenek egymásra és önmagukra, s így a csoport szabadon működhessen. A csoportvezetők szakmai kompetenciájához tartozik, hogy megállapítsák, ha valakinek túl nagy feladatot jelent a csoportszabályok megtartása. Az ő felelősségük, minden csoporttag érdekében, hogy a fent nevezett személyt számára megfelelőbb helyre irányítsák.

A csoporttagok közös feladata a találkozások helyszínének megfelelő használata a házirend alapján, hogy a következő csoport számára is alkalmas közeget hagyjunk magunk után.

Ha egy csoport azzal a céllal jön össze, hogy egymást gazdagítsák, egymásból merítsenek erőt, egymást növeljék, akkor akármilyen témáról is van szó, vegyük a személyes részét. S abban legyünk szabadok, hogy milyen mélységig mondjuk azt el! De fontos az is, hogy aki mélyebben hozza be a maga témáját, ne várja el a másiktól, hogy ő is ugyanolyan mélységeket tárjon föl. Szabadok vagyunk abban, hogy föltárhassuk magunkat és abban is, hogy megvédjük magunkat, belső egyensúlyunkat. A csoportmunka megkívánja, hogy tisztelettel és megbecsüléssel viseltessünk a társunk emberi méltósága iránt.

Ha valamit akarunk mondani a többieknek, fogalmazzunk E/1.-ben: „Nekem ez fájt!” ; „Én ezzel nem tudtam mit kezdeni”.

Ekkor magamról beszélek, s ezzel a többiek tudnak mit kezdeni, tudnak hozzá kapcsolódni, ők is elmondhatják személyes tapasztalataikat, érzéseiket, gondolataikat. Kerüljük az általánosságban való beszédet, pl. „az ember úgy van vele” helyett „én úgy vagyok, hogy”

Főleg akkor, amikor valaki mély megéléséről beszél, ne ítélkezzünk, ne minősítsünk, ne moralizáljunk, hanem hallgassuk meg, s fogadjuk el, hogy ő ezt és így élte át.

Ne adjunk tanácsokat egymásnak, ne oktassuk ki egymást. Fogadjuk el egymás személyét és döntéseit, ami nem jelenti azt, hogy egyet kell értenem a csoporttársammal valamely témában.

Amikor ezt gyakoroljuk, a mondatok  kezdődhetnek úgy, hogy: "Az van bennem, hogy..." és ennél a résznél tényleg próbáljuk megtalálni, hogy mi is az, ami legbentről fakad.

A csoport az elején állapodjon meg, hogy mennyi időre köteleződnek el (pl. fél év, egy év, stb.), amit persze az adott idő lejártakor újra át lehet gondolni, s (adott céllal) szerződhetnek további időkre is – csoportdöntéstől függően.

Beszéljük meg, hogy hol, és milyen gyakran találkozunk.

A csoportalkalmaknak is van kezdete és vége, tartsuk magunkat ehhez – időben kezdjünk, időben zárjunk. A csoporttagság feltétele, hogy legyünk ott minden alkalommal!

A csoportfolyamatra való elköteleződés (zárt csoport esetében) a 2. alkalommal történjen meg és váljon véglegessé. Nyílt csoportnál a résztvevők szabadon eldönthetik, hogy mikor vesznek részt.

Ha valaki valamilyen nyomós okból kénytelen távol maradni valamelyik alkalomról, azt előre jelezze, lehetőleg a csoportban, ha ez lehetséges, ha nem, legalább a csoportvezetőknek a következő találkozás előtt.

Csoporttársamról nem mondok rosszat a háta mögött. Mindezzel annak is megteremtem a feltételét, hogy vele tisztázzam a nehézségeimet.

Sokkal könnyebb a bennem lévő feszültséget, szorongást, haragot, agressziót, fönntartást, csalódottságot, stb. kifelé vinni. Problémánkat tisztázni lehet négyszemközt, vagy a csoportban, esetleg a vezető(k) segítségét kérve.

Tehát vigyük vissza a problémát oda, ahol keletkezett, és ahol a csoport megfelelő közeget nyújt a megoldás keresésében, ezzel is gazdagítva az önismeretben való növekedésünket.

Mondok erre egy példát:

Az egyik csoporttag - személyiségéből fakadóan - szeret a reflektorfényben lenni, szereti elmondani a gondolatait, akár a többiek szavába vágva is. Ez feszültséghez vezet a csoporton belül. Egy ideig a tagok türelmesek, azonban, ha senki sem vállalja fel, hogy visszatükrözze felé azt, hogy ez a "szereplési vágy" a csoportnak túl sok, komoly belső konfliktus keletkezhet.

A visszajelzés lehet ennyire egyszerű: "Rosszul esik nekem, ha a szavamba vágsz, mert nem tudom elmondani a gondolataimat és ezért azt élem meg, hogy nem vagyok fontos."

Ne vigyük ki a csoportból azt, ami a csoportban történt. Beszélhetünk arról, hogy milyen témák merültek fel, milyen módszerekkel dolgoztunk, beszélhetünk önmagunkról is, pl.: „Nekem ez jutott róla eszembe...”; „Én azt mondtam, hogy...”. Esetleg fogalmazhatunk úgy, hogy „valaki(k)nek az volt a véleménye...”, de mindebből ne válhasson felismerhetővé az illető.

Így védjük egymást és önmagunkat, lehetővé téve a csoport őszinte és bizalmi légkörben történő működését.

Ami a csoportban elhangzik, az a csoportban marad.

Az első találkozáskor megfogalmazásra kerül nagyon egyszerűen, hogy milyen céllal vannak együtt. Ez legyen közös cél, egyszerűen és röviden megfogalmazva, de értsen egyet benne mindenki. Ennek elérésére pedig együtt, közösen törekedhetünk – néha egyéni dolgainkat behozva, s néha azokat elengedve. Az önismereti csoportoknak kettős célja van:

- egyrészt saját élményű önismereti munka,

- másrészt a csoporttagokat gazdagító csoportkultúra elemeinek a tudatosítása, elsajátítása, begyakorlása.

A most induló csoportok három féle céllal kerülnek megtartásra:

1. Pálferi-csoport: ez egy nyitott, beszélgetős csoport, bármikor bárki csatlakozhat, nem előfeltétel a korábbi csoportban való részvétel. Ezért lehet, hogy alkalomról alkalomra más tagok lesznek. A beszélgetések 1-1,5 órásak.

2. Önismeret "bemelegítő csoport" : ez is nyitott csoport lehet érkezni 1-1 alkalomra és részt lehet venni a teljes munkában (5 alkalom). Itt egy csoportalkalom 4 óra. A témák és a felismerések mélyebbek, több fajta technikát használunk, hogy meg lehessen ismerni az önismeret különböző változatait.

3. Tematikus csoport: ez egy zárt csoport, olyanoknak tartjuk, akik foglalkoztak már korábban önismerettel (aki a "bemelegítő csoportot elvégezte szintén jöhet). 8 témát dolgozunk fel, havonta 1-2 alkalommal találkozunk szintén 4 órára.

1. közös cél - mindegyik csoportnak megvan a saját célja, ezzel kerülnek meghirdetésre

2. titoktartás kötelezettsége - ami a csoportban elhangzik, a csoportban marad

3. mások háta mögött róla rosszat nem mondok - ha valakivel problémám van, azt a csoporton belül tisztázom, ha szükséges, a vezető segítségével

4. a csoportműködés keretei - minden csoportnak van pár alapvető jellegzetessége (zárt vagy nyílt, milyen időtartamra szóló elköteleződést jelent)

5. Én-közlések - ez az egyik legnehezebb pont szerintem :), arról szól, hogy a csoportban E/1-ben beszélek. Az én rzéseimről, az én tapasztalásaimról stb.

6. ki-ki olyan mélységben hozza be életének a mélységeit, ahogy "itt és most" szeretné - ez nagyban összefügg a csoport jellegével, hogy az ott kialakult közösségben mennyire tudok bízni.

7.a csoportvezető feladatai - az egyik legfőbb feladata, hogy mindezeket a kereteket segítsen megtartani, a másik, hogy figyeljen a csoporttagokra és támogass őket

Külön posztokban részletesen is megtalálhatjátok az egyes szabályok leírását

Talán vagytok egy páran, akik szoktátok Pálferit hallgatni. Ha esetleg nem, még rászokhattok :) Ezen az oldalon találjátok az elmúlt 10 év előadásait: www.palferi.hu.

Beszélgettünk Ferivel (akit az egyik mesteremnek tartok és korábban 3 éven át pszichodráma vezetőm volt) arról, hogy tartanék itt Londonban is tematikus csoportokat (ahogy tettem ezt korábban Magyarországon), ha van kedvetek jönni erre, e-mailben jelentkezhettek és keresünk hozzá megfelelő helyet.

A tematikus csoportok ingyenesek.

A helyszín valószínűleg valami csendesebb pub-ban lesz. Ehhez nem kell külön terem, hiszen ezek nem annyira "mélyülős" témák, inkább egy lehetőség arra, hogy beszélgessünk az előadáson elhangzottakról.

Vallásosnak sem kell lenni hozzá, hiszen az előadások témája sem mindig "Isten körül forog", bár Feri, ahogy páran valószínűleg tudjátok: pap :).

A Pálferi csoportokkal kapcsolatos részleteket azokban a bejegyzésekben találjátok majd, amiket ezzel a tag-gel teszek fel: "Pálferi csoport"

Az önismereti csoportokat Londonban tartjuk, napokon belül kiderül, hogy pontosan hol.

A tematikát közzé fogjuk tenni egy linken hamarosan.

Az időpontokat pedig igyekszünk a jelentkezői igényekhez igazítani.

Két csoportot tervezünk egy "bemelegítőt" - azoknak, akik még soha nem foglalkoztak ilyesmivel vagy egyszerűen csak kíváncsiak és egy "tematikusat" a tapasztaltabbak illetve bátrabbak részére.

Emellett pedig lesz egy "Pálferis csoport" - de erről külön írok :).

Addig is e-mailben lehet jelentkezhetsz:

itt dudas.agnes@gmail.com vagy itt kcsizmadia@gmail.com

Az önismeret egyfajta találkozás önmagunkkal, barátkozásnak is mondhatnám... annak minden szépségével és nehézségével.

Rengeteg szakirodalom van erről, de azt hiszem bennem leginkább így áll össze:

"Az önismeret az, amikor meg tudok állni a tükör előtt, a saját szemembe nézve és ki tudom mondani az érzéseket, amik kavarognak bennem, egyes szám első személyben, fel tudom vállalni, hogy ez bizony az én haragom, az én örömöm, az én szégyenem.

Aztán egy kicsit később már más emberek felé is meg tudom mutatni, hogy mi az, ami bennem van... el tudom mondani - anélkül, hogy bántanám őket - hogy ha valami nekem nehéz, rosszul esik stb. Meg tudom érteni a saját reakcióimat, problémáimat, rá tudok látni az életemre és egyre inkább kiteljesedve tudok benne jelen lenni."

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mit is jelent nekem az önismeret, ezt írnám: “Azt az életet élem, amit szeretek.”

Ha egy bekezdésben, akkor meg ezt: "Amikor hat évvel ezelőtt az első önismereti csoportomba mentem, azt hittem, hogy boldog vagyok… aztán szépen lassan kezdtem rálátni az életemre és egy csomó részletéről kiderült, hogy az csak holmi cicoma, meg álca és a rózsaszín valóság mögött néha nagyon tudok félni."

Elindultam egy úton, ami befelé vezet, egyre közelebb önmagamhoz és ez jó. Igazán az.

Tanultam azóta sok technikát, módszert mesterektől és tartottam már több csoportot is, amikben azt éreztem, hogy a résztvevők szintén átélik ezt a fajta csodát. Ez motivál, szeretem látni a felismeréseket, a rácsodálkozásokat, szeretek “kísérni” ezen az úton.